A minap, hosszú-hosszú hónapok után végre részt vehettem élő zenei koncerten, az előadó Dés László volt. Nem lehet őt közömbösen hallgatni, szinte minden mondata cikázó gondolatok tucatjait indítja el az emberben – nem volt ez másképp most sem. Amikor a Végtelen út című szer- zeményének hangjait csalta ki a hangszeréből, bennem egyszerre tört fel a világ végtelensége, és az emberi élet véges volta. Eszembe jutott megannyi regény és film, amelyben emberek megszállottan hajszolták az örök életet. Indiana Jones, a kalandor régész a Szent Grálban kutatta, mások forrásban, könyvben, vagy varázsigében keresték. Beugrott Duncan Macleod a halhatatlan Hegylakó, aki fárasztóan hosszú élete során, élet-halál harcok árán ennek ellenkezőjét, a halandóságot szerette volna elnyerni. Kövezzenek meg, de nekem még egy ilyen emelkedett pillanatban sem kapcsol ki a szakmai gondolkodásom.
A DNS egy receptkönyv
Az emberi test olyan, mint egy folyó, állandónak tűnik, mégis folyamatosan válto- zik. Ha belenéznek a tükörbe, majd rápillantanak az egy évvel korábban készült fényképükre, közel sem ugyanazt az embert látják. Az emberi test nagyjából 90 százaléka cserélődik ki egyetlen év alatt. Amit a fényképen látnak, annak jó része már nincs sehol. Ennek ellenére a változás nem szembetűnő, ami annak köszönhető, hogy minden ember sejtjeiben ott van a csak őt jelentő genetikai információhalmaz, a DNS. Felfedezése, 1953 óta úgy tudjuk, hogy ez az életünk minden testi történését előre, már a fogantatásunkkor meghatározó titokzatos egyveleg. Arra csak az utóbbi időben derült fény, hogy ez a dogma egyáltalán nem igaz. A DNS közel sem határoz meg mindent, inkább olyan, mint egy receptkönyv. Minden étel összetételét tartalmazza ugyan, de nem ő dönti el, mi készüljön vacsorára. Örömmel osztom meg az új felfedezéseket mindenkivel. Igenis, van beleszólásunk abba, hogyan alakul az egészségünk, a testünk az évek előrehaladtával.
Aktiválhatjuk a pozitív géneket
Ahogy kollégám mondta: „A genetika csak megtölti a fegyvert, a ravaszt mindenki maga húzza meg az életvitelével.” Ez a legtöbbeknek jó hír. Abban az értelemben mindenképpen, hogy a családi kórságok nem jönnek feltartóztathatatlanul, kialakulásukba vagy elkerülésükbe beleszólásunk lehet. Persze csak akkor, ha tudjuk, mikor, mit és hogyan kell „beleszólni”. A genetikai információk érvényre jutását a genetikán túli faktorok nagyban befolyásolják. Három területen is tehetünk azért, hogy a genetikai állományunkból a legjobbat hozzuk ki. Az első az étkezés: megfelelő ételek fogyasztása mellett az egészségre pozitív hatású gének ezreit tudjuk bekapcsolni, illetve a gondot okozók sokaságát hatástalanítani. A második a fizikai hatások csoportja: a testtartástól a légzésen át a mozgásig. Ha jól csináljuk, ezekkel a 20 ezer emberi gén akár 25–30 százalékát is pozitívan befolyásolhatjuk. Végül a befelé fordulás, a stressz csökkentése is csodát tud tenni. Erre ki-ki hite szerint választhatja az imádságot, vagy a meditációt. A kezdők 1600, míg a folyamatban elmélyülők akár 2200 pozitív gént is tudnak aktiválni.
Működő lehetőség
A megújulás folyamatos, sejtjeink minden pillanatban olvassák a genetikai információt DNS-állományukból. Így a már említett epigenetikai hatások minden pillanatban befolyásolják a végeredményt, azaz a megújulás milyenségét. Sejtjeink folyamatosan pusztulnak és újra képződnek, a genetikai információk által meghatározottakon túl úgy, ahogy azt a környezeti hatások befolyásolják – ez utóbbiakat pedig mi magunk is nagyban alakíthatjuk. Bi- zonyított tény, hogy nincs elromlott térd, csípő vagy derék, vagyis a DNS idősebb korban is hibátlan adatokat tartalmaz. Akkor miért fáj annyira? – kérdezhetik. Azért, mert a regeneráció nem megfelelő mértékú, vagy nem megfelelő minőségű. Ebből az is egyenesen következik, hogy a korábban említett három lehetséges területen véghez vitt pozitív irányú változtatásokkal javíthatjuk a testük regenerációs képességét, vagyis gyógyulást érhetünk el, s újra a DNS-kódolta tökéletes állapot alakulhat ki. Ez nem egy feltevés, ez a gyakorlatban is működő lehetőség mindenki számára. Aki most továbbgondolja mindezt, és lát ebben valami örökké fenntarthatót, annak igaza van.
Vég nélkül megoldaná
A sejtek és a belőlük álló emberi szervezet képes lenne ezt a megújulást akár vég nélkül is megoldani. A kutatások összegzése után egyre biztosabbnak látszik, hogy az emberi élet tarthatna örökké, vagyis lehetne egy végtelen út. A Teremtő, vagy az evolúció nem akarja ezt, ezért szándékosan belekódolta a véget az emberi génállományba. Lehet, hogy eljön az idő, amikor a tudósok, mai divatos szóval élve meghekkelik a természetet, és kiiktatják a véget elhozó génszakaszt. De biztosan akarjuk ezt? Gondolják végig!