A mitokondriumok szerepe a krónikus betegségek kialakulásában és az energiatermelés hanyatlásában
A krónikus megbetegedések és a szisztémás elváltozások hátterében meghúzódó sejtszintű folyamatok megértése az utóbbi években alapvető szemléletváltáson ment keresztül. A koronavírus-járvány tapasztalatai felnyitották a szakemberek szemét, és örökre megváltoztatták a krónikus betegségekhez való orvosi hozzáállást.
A pandémia kezdetén a várakozások szerint a felső légúti fertőzés elsősorban az idősebb, krónikus tüdőbetegségben – például COPD-ben vagy emfizémában – szenvedő pácienseket veszélyeztette volna. A klinikai tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy az intenzív osztályokra kerülő és ott elhunyt betegek többsége nem tüdőbeteg volt, hanem egyéb krónikus állapotokkal küzdött. A túlsúlyos, szívbeteg, vesebeteg, demens, autoimmun beteg vagy cukorbeteg páciensek körében volt kiemelkedően magas a halálozási arány.
Ez a jelenség rávilágított arra, hogy a különfélének tűnő krónikus betegségek mögött van egy közös biológiai nevező. Mindegyik állapotban közös, hogy a sejtekben található mitokondriumok működése sérült, és nem képesek megfelelően ellátni a feladatukat.
A mitokondriumok élettani szerepe mint sejtszintű erőművek
A mitokondriumok a vörösvértestek kivételével minden emberi sejtben jelen lévő, saját DNS-sel rendelkezik szervecskék, amelyeket a szervezet nanomotorjaiként és sejtszintű erőműveiként tartunk számon. Elsődleges feladatuk a sejt és a teljes szervezet működéséhez szükséges energia előállítása.
Az életmódbeli hibák és a káros környezeti hatások miatt a mitokondriumok energiatermelő kapacitása az életkor előrehaladtával – vagy nem megfelelő életmód esetén akár már fiatalon is – drasztikusan lecsökken. Ez a kapacitáscsökkenés akár a 70 százalékot is elérheti, ami azt jelentheti, hogy a szervezetnek mindössze a fennmaradó 30 százalékos energiaszintből kellene fenntartania a teljes szervi működést.
Amikor a szervezetben általános energiahiány lép fel, a védőpajzsok leeresztenek, és a szervek működési hatékonysága mérhetően romlik. A tüdőben az energiahiány miatt leromlik az oxigénfelvétel és a szén-dioxid leadása. A súlyos állapotú betegeknél hiába fújnak be oxigént a gépekkel, a szén-dioxid felhalmozódik a szervezetben, ami végzetessé válik. A szívizomzat elegendő energia hiányában nem képes megfelelően fenntartani a szisztémás vérkeringést. A vese, a máj, a szem és az agy szövetei az energiadeficit miatt fokozatosan elveszítik funkcionális kapacitásukat, ami a gondolkodás és a szervi szabályozás hanyatlásához vezet.
A külső szerek túlzott használata és a természetes védelem
A modern társadalom hajlamos a dobozos, drága csodaszerekben és a folyamatosan emelt dózisú gyógyszerekben bízni, miközben az ingyenesen elérhető, természetes élettani tényezőket – mint a napfényt és a tiszta környezetet – figyelmen kívül hagyja.
A baktériumok elleni küzdelemben az antibiotikumok dózisának emelése nem jelent garanciát a sikerre. Ha a kórokozó rezisztenssé válik az adott hatóanyagra, a dózis növelése hatástalan marad. Mindeközben a szintetikus szerekre való hagyatkozás mellett a test saját belső védekezőrendszere és mitokondriális energiatermelése a nem megfelelő életmód miatt folyamatosan rombolódik.
A krónikus betegségek és a fertőzések elleni sikeres védekezés kulcsa a sejtekben található mitokondriumok épségének megőrzése és energiatermelő kapacitásuk tudatos támogatása, amely a megfelelő életmódi tényezők és a természetes környezeti ingerek bevonásával érhető el.