A napfény élettani hatásai és a vércukorszint szabályozása
A természetes napsugárzás nem csupán esztétikai barnulást biztosít vagy a D-vitamin szintézisét támogatja, hanem közvetlen, mélyreható hatást gyakorol az emberi szervezet belső anyagcsere-folyamataira és a mitokondriumok működésére.
A University College kutatásában fiatal egyetemistáknak magas dózisú cukrot adtak, majd mérték a vércukorszint hirtelen kiugrását. A kísérlet során kimutatták, hogy amikor a résztvevők hátát a cukorfogyasztással egyidejűleg napsütésnek vagy specifikus hullámhosszúságú fénynek tették ki, a vércukorszint kiugrása lényegesen alacsonyabb maradt az árnyékban maradó vagy fényt nem kapó csoporthoz képest.
Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a bőr alatti mitokondriumok a fény hatására átkapcsolnak egy hatékonyabb működési üzemmódba. A sejtek energiatermelő egységei képesek kommunikálni egymással, így a hát felületét érő napsugárzás szisztémás, az egész szervezetre kiterjedő anyagcsere-javító hatást vált ki.
A szükséges bőrfelület és az expozíciós idő mértéke
A szisztémás mitokondriális hatás elindításához nincs szükség arra, hogy a teljes testfelületet vagy a genitáliákat napfény érje. A klinikai tapasztalatok és az égési sérülések tana alapján a hát felülete a teljes bőrfelület mintegy tizennyolc százalékát teszi ki, a fej területe kilenc százalékot, a két felső végtag egyenként kilenc-kilenc százalékot, az alsó végtagok külön-külön tizennyolc-tizennyolc százalékot, a has területe pedig tizennyolc százalékot képvisel.
A kísérleti adatok igazolják,hogy a kedvező sejtszintű folyamatok beindításához a bőrfelület legalább tizennyolc százalékát kell napfénynek kitenni. Ez a mindennapokban könnyen elérhető a fej és a két kar, vagy a lábak napoztatásával.
Az optimális mitokondriális működés bekapcsolásához napi tizenöt-húsz perc napsütés elegendő a megjelölt bőrfelületen. A húsz percet meghaladó tartózkodás már nem fokozza tovább ezt a specifikus sejtszintű védőhatást, így nem szükséges órákat a napon tölteni.
A 940 nanométeres infravörös fény terápiás eredményei
A napsugárzásban jelen lévő, 940 nanométeres hullámhosszúságú infravörös tartomány rendkívüli hatékonyságot mutat a súlyos állapotú fertőzött betegek ellátásában.
Egy brazíliai kettős vak kísérletben olyan kórházi ápolásra szoruló, oxigénterápiában részesülő COVID-19 betegeket vizsgáltak, akikre specifikus, 940 nanométeres fény kibocsátására képes mellényt adtak. Napi egyszeri, tizenöt perces fénykezelés hatására a fénykezelésben részesült betegek oxigénszintje, légzése, pulzusa és gyulladásos paraméterei lényegesen gyorsabban rendeződtek. Míg a fénykezelést nem kapó kontrollcsoport tagjai átlagosan tizenkét napot töltöttek a kórházban, addig a fénykezelésben részesült betegek kórházi tartózkodási ideje nyolc nappal lecsökkent, mindössze négy napra. Ezzel a módszerrel sikerült elkerülni a legdrágább és legveszélyesebb intenzív terápiás beavatkozásokat.
Egy dokumentált egyedi esetben egy tiszta oxigénre szoruló, percenként harmincöt literes oxigénáramlással ellátott, kritikus állapotú betegnél az orvosa javaslatára természetes napsütéses kezelést alkalmaztak. A napoztatást követően a beteg oxigénigénye az első nap után tizenöt literre, a második napon tizenkettőre, majd nyolcra és ötre csökkent, végül az ötödik napon teljesen elhagyhatóvá vált az oxigénpótlás.
A természetes napsugárzás és annak infravörös komponensei évezredek óta ingyenesen rendelkezésre álló biológiai fegyvert jelentenek a szervezet belső védekezőképességének és mitokondriális épségének fenntartásában.