A szezonalitás és a téli halálozási maximumpontok
A népesség-egészségügyi adatok vizsgálata során kimutatható, hogy a halálozási statisztikákban világszerte egyértelmű szezonalitás figyelhető meg. Függetlenül attól, hogy fertőző betegségekről – például influenzáról és légúti fertőzésekről – vagy nem fertőző krónikus megbetegedésekről – mint a szívinfarktus, az érrendszeri vagy vesebetegségek – van szó, a halálozások száma minden évben ugyanabban az időszakban éri el a csúcspontját.
Ez a halálozási maximum nem a társadalmi ünnepekhez vagy a lelki tényezőkhöz köthető, hanem közvetlenül a napsütéses órák számának csökkenéséhez. A statisztikai adatok szerint a halálozási csúcs pontosan egy hónappal a legkevesebb fényt biztosító időszak, vagyis a legrövidebb nappalt követően alakul ki. Az északi féltekén ez a periódus a decemberi és januári hónapokra esik, míg a déli féltekén, például Ausztráliában – ahol a december a nyári időszakra esik – a halálozási maximum júniusban jelentkezik.
Ez a globális eloszlás igazolja, hogy a szervezet ellenálló képességének csökkenése és a halálozások növekedése közvetlen összefüggésben áll a fényszegény időszakokkal és a napfény hiányával.
A fényspektrum kettős hatásmechanizmusa
A szervezet optimális működéséhez a fény két eltérő hatási útvonalon keresztül járul hozzá. A mélyre hatoló infravörös fény közvetlenül a sejtekhez és a mitokondriumokhoz jut el a bőrön keresztül, függetlenül attól, hogy a testet ruha fedi-e. A szemen keresztül bejutó fény ezzel szemben a szervezet belső biológiai óráját, a cirkadián ritmust szabályozza.
A belső óra pontos szinkronizálásához a szemet érő fényerősségnek el kell érnie a megfelelő szintet. A mesterséges fénnyel történő beavatkozáshoz mintegy tízezer lux fényerősségre van szükség. A belső biológiai óra átállításához és az agyi ébrenléti központok aktiválásához legalább háromezer luxóra fénymennyiségnek kell a szembe jutnia, ami egy tízezer luxos fényforrás esetében körülbelül húszperces expozíciót jelent reggel.
A célszerű mesterséges világítás és a fényszabályozás
A téli és fényszegény időszakokban a természetes napfény hiánya célzott mesterséges fényterápiával kompenzálható, azonban nem mindegy, hogy a nap melyik szakában milyen fényspektrumot alkalmazunk.
Reggel a szervezet ébresztéséhez és a belső óra beállításához a természetes reggeli napfényt utánozó, megbízható SAD (szezonális affektív zavar elleni) lámpák használata szükséges. Ezek a készülékek rögzített színhőmérsékleten, stabilan biztosítják a tízezer lux fényerősséget, ami tizenöt-harminc perc alatt beállítja a nappali biológiai ritmust.
Este, a lefekvés előtti órákban ezzel szemben a kékfény-terhelés teljes kiiktatására van szükség. Ebben az időszakban a piros és narancssárga hullámhossztartományban sugárzó fényforrások, például a sólámpák alkalmazása az ideális. A meleg tónusú fények nem zavarják meg a melatonintermelést, felkészítik a szervezetet a pihentető alvásra, így a reggeli ébresztő és az esti pihentető világítás kombinációjával a zárt terekben is fenntartható a belső ritmus egyensúlya.