Bölcsnek tartott emberek, illetve önjelölt guruk szájából már évtizedek óta hallom azt a kifejezést, vagy talán már közhelyet, hogy „az vagy, amit megeszel”.
Be kell vallanom, túl vagyok az 50. életévemen, és mégis kizárólag mostanában kezdem, és még csak nem is érteni, de talán sejteni ennek a mondásnak a valóságtartalmát. Egyszer régen, az orvosi tanulmányaim során már pontosan tudni véltem, mit is jelent ez a mondat, de tapasztalt orvosként be kellett látnom, mekkorát tévedtem.
Boldog tudatlanság
Aki egy kicsit is logikusan gondolkodik, és szert tesz némi élettani ismeretre az egyetemen, az a következőképpen fordítja magyarról magyarra a szólást. Vannak ugye az ételek, amiket az ember naponta elfogyaszt. Nos, ezek ma már közel sem táplálékok, csak ételek – a két meghatározás közötti különbségről majd később írok egy önálló cikket. Szóval bőszen fogyasztjuk a tápláléknak vélt ételeket, és boldog tudatlanságban dagonyázva azt hisszük, minden a legnagyobb rendben van.
Sok termékkel ipari hulladékot vagy kémiai hadviselésre alkalmas vegyszerarzenált viszünk be a szervezetünkbe, de nem táplálékot.
Hiszen az étel bekerül a szervezetünkbe, szépen építőelemeire bomlik az emésztés során – amit ha lehet, még egy-két gyógyszerrel segítünk is –, és a hasznos, sőt nélkülözhetetlen anyagok felszívódnak a beleinkből, azaz a keringésünkbe jutnak. Azt a rengeteg, csupa fontos anyagot a sejtjeink felveszik, és élnek, mint a híres sárréti Zöld Márton kedvenc vármegyéjében, azaz mint Marci Hevesen.
Minden építőkő megérkezik, minden energia rendelkezésre áll, Arany János sorait idézve „vadat és halat, s mi jó falat, szem-szájnak ingere, sürgő csoport, száz szolga hord, hogy nézni is tereh”. (A „tereh” szó a „teher” szó régies változata. Engem mindig megigéznek a nagy költők szóképei.)
Hamis világban élt
Ez az ideálisnak vélt folyamat viszont a tapasztalt és a területen járatos orvosban a királykisasszonyok, királyfik, sárkányok és boszorkányok színes mesevilágát idézi fel. Szóval, de szép is lenne, ha igaz lenne. Évtizedekig viszont azt hittem, ez biza maga a valóság. Ebben a hamis világban élve 23 éves koromtól kezdődően, 50 éves koromig, 60 kilogramm súlyfelesleget halmoztam fel a testemen, és beszereztem néhány krónikus betegséget. Tudják, olyan kórságot, ami egyből nem öl meg, de a testünkbe költözik, és ott „holtig tartó haszonélvezetet” követel magának, azaz soha meg nem gyógyulunk.
Történt velem mindez akkor, amikor az anatómiát, az élettant és a betegségeket jól ismerő orvosként éltem az életem. Beismerem, nem folytattam hiteles és felelősségteljes életvitelt. Mit várhatunk el akkor egy átlagos halandótól, aki csak a közel sem hiteles internet világából tájékozódik, ha egyáltalán tesz ilyet, és csak a korábban már említett „guruk” észosztását hallgatja? Valljuk be, nem sokat.
Így már érthető, miért nem mond neki semmit az a mondás, hogy „az vagy amit megeszel”. Nekem már mond, és éppen ezt szeretném önökkel felelősen megosztani.
Ipari hulladék
A mai ételeink alig tartalmaznak tápanyagokat. Azon fontos anyagokat pedig, amelyeket még nem vontak ki belőlük, olyan kémiai anyagokkal keverik, amelyek a polcon eltarthatóság idejét hivatottak fokozni. Azaz kiváló tartósítók, mert ugye, csak a tartós termék a jó termék.
Ez mondjuk egy túracipőre nem baj, ha igaz, de az ijesztő, hogy egy mai tejet egy hétig is a komódon hagyhat a nagyi, és akkor is csak egy keserű löttyé válik, viszont meg nem alszik. Pedig azok a finom aludttejek aranyat értek! Arról nem is beszélve, hogy egy múlt századi kefirgomba a mai tejekben nemhogy nem fejlődik, hanem egyenesen éhen hal.
Le merem írni: sok termékkel ipari hulladékot vagy kémiai hadviselésre alkalmas vegyszerarzenált viszünk be a szervezetünkbe, de semmi szín alatt nem táplálékot.
Ezek ismeretében most értelmezzük együtt a mai mondásunkat. „Az vagy, amit megeszel”, azaz vegyszerekkel dúsított, rossz minőségű alapanyagokból álló képződmény. Ez nem egyéb, mint a krónikusan beteg ember kissé körmönfont megfogalmazása.
A legnagyobb előnye a fentebb említett a termékeknek az, hogy sokáig elállnak. Nos, ez a tulajdonság viszont nem ragad róluk a fogyasztóikra. Bár már hallom az ipari méretekben és minőségben élelmiszert gyártók jogászainak ellenvéleményét. „Vitatkoznunk kell egyes orvosok felelőtlen kijelentésével, hiszen még egyetlen tudományos munka sem bizonyította, hogy egy ember ezen ételek fogyasztása mellett a bolt polcain üldögélve nem állna el tovább.”
Na jó, ez csak vicc. De az már közel sem az, hogy a minőségi táplálékot szinte nagyítóval kell keresni a kínálatban. A legnagyobb gond pedig az, amely kijelentésért most biztosan sokak támadását vállalom fel, hogy javarészt egyértelműen az elfogyasztott ételeink felelősek azokért a betegségekért, amelyekkel már egyre fiatalabb kortól kénytelenek vagyunk együtt élni. Ezek a hírhedt „krónikus betegségek”, azaz olyan kórképek, amelyeket elvileg lehetetlen meggyógyítani, csak egy életen át, gyógyszerekkel kezelni lehet.
Megdöbbentő adatok
Tudják, mi a legnagyobb gond? Az, hogy századunkban az emberek közel 90 százaléka ezekben a krónikus betegségekben hal meg, míg kicsit több mint száz éve ezen halálozások aránya nem érte el a 10 százalékot. Pontosan ezek azok a megdöbbentő adatok, amik miatt ezt a témát a tovább kell majd elemeznünk.
Én már meggyógyultam a krónikus betegségeimből, visszakaptam az életem, és a következő hetekben szeretnék ahhoz segítséget nyújtani, hogy ezt a csodát önök is át tudják élni. A fájdalmak, a rossz közérzet, a csökkent teljesítőképesség lesújtó mélységéből ezek talán túl nagy szavaknak hangzanak, de hadd zárjam soraim egy lelkesítő és bizonyítottan igaz mondással: innen szép nyerni!