A progeszteron élettani szerepe és a természetes inzulinrezisztencia
A női szervezet hormonális működése a petefészek-ciklus és a természetes utódlási folyamatok előkészítése köré épül fel. Ennek a szabályozási rendszernek az egyik legfontosabb eleme a sárgatest által termelt progeszteron hormon.
A progeszteron szintje a menstruációs ciklus második felében, a tüszőrepedést követő luteális fázisban – mintegy egy héttel a menstruáció előtt – éri el a csúcspontját. Ez a hormon élettani, úgynevezett természetes inzulinrezisztenciát hoz létre a nők szervezetében, függetlenül attól, hogy az illető egyébként egészséges-e vagy metabolikus betegségben szenved.
A természetes inzulinrezisztencia célja a szervezet zsíraktárainak feltöltése és a tápanyag-tartalékok képzése az esetlegesen bekövetkező terhesség és az embrió táplálása érdekében. A megemelkedett progeszteronszint kétirányú élettani terhet ró a női szervezetre: egyrészt csökkenti a sejtek inzulinérzékenységét, másrészt az agyi központokon keresztül közvetlenül fokozza az éhségérzetet és a szénhidrátok iránti sóvárgást.
A luteális fázis táplálkozási és életmódbeli stratégiája
A menstruációt megelőző egy hétben a hormonális ingadozások miatt a hölgyek szénhidrát-toleranciája a legalacsonyabb szintre esik vissza, míg a szénhidrátéhség a legmagasabb értéket éri el.
Ebben az időszakban a túlzottan szigorú megvonások, a hirtelen kezdett, elhúzódó koplalás vagy a hosszú böjti periódusok szignifikánsan növelik a szervezet stresszterhelését és hormonális káoszhoz vezetnek. Ennek következtében a szigorú böjti protokollokat célszerű a ciklus első, tüszőérési (follikuláris) fázisára időzíteni.
A tapasztalati és klinikai megfigyelések alapján a premenstruációs időszakban a szigorúan kontrollált, minimális és minőségi szénhidrátbevitelt engedélyező táplálkozási korrekció kifejezett tünetenyhülést hoz. A finomhangolt tápanyagbevitel hatására csökken vagy megszűnik a premenstruációs fejfájás és a migrén, mérséklődik a kifejezett fáradékonyság és a napközbeni kimerültség, javul az alvásminőség és megszűnnek az éjszakai felriadások. Emellett csökken a bőrkiütések, az aknék és a faggyútermelési zavarok jelenléte, szignifikánsan mérséklődik az ingerlékenység, a szorongás és a hangulatingadozás, valamint megelőzhető a premenstruációs szindrómára (PMS) jellemző libidócsökkenés.
A női szervezet metabolikus gyógyításában és az életmódváltásban elengedhetetlen a hormonális ciklus ciklikus változásainak figyelembevétele, ami rugalmasabb, egyénre szabottabb táplálkozási stratégiát igényel a férfiakhoz képest.