Ebben az adásban az éhség legveszélyesebb és legkevésbé ismert formáját, a kondicionált vagy reflexes éhséget jártuk körbe. Valljuk, hogy ez az éhségtípus nem a szervezet valós tápanyagigényéből fakad, hanem mesterségesen kialakított társítások és környezeti ingerek eredménye.
Az alábbiakban összefoglaljuk a kondicionált éhség működését és a védekezés lehetőségeit:
A Pavlov-effektus az embernél
Meggyőződésünk, hogy a modern ember éhségérzete hasonlóan működik, mint Pavlov kutyáié: bizonyos helyszíneket, eseményeket vagy napszakokat elválaszthatatlanul összekötöttünk az evéssel. Ilyen „csengőként” működhet egy pékség illata, a mozi, az autóvezetés, vagy akár a televízió előtti pihenés. Tapasztalataink szerint a magyar kultúrában minden társadalmi esemény – legyen az öröm, mint az esküvő vagy keresztelő, vagy bánat, mint a tor – az evés köré szerveződik, ami folyamatos éhségemlékeket gerjeszt.
Hormonális háttér és napszaki ingadozás
Vizsgálataink rávilágítottak arra a paradoxonra, hogy bár reggel 8 órakor már hosszú ideje nem ettünk, a szervezet magas kortizol- és növekedési hormonszintje, azaz a szimpatikus túlsúly miatt mégsem vagyunk éhesek. Ezzel szemben este, hiába ettünk egész nap, a hormonális változások és a környezeti ingerek, például a televíziós főzőműsorok miatt jelentkezik a legerősebb éhségérzet. Hangsúlyozzuk, hogy az éhség és a jóllakottság elsősorban hormonális, nem pedig akaraterő kérdése.
A környezet fertőző ereje
Hangsúlyozzuk, hogy az elhízás mintázatában hasonlít egy vírushoz: emberről emberre terjed a rossz szokásokon keresztül. Statisztikai adatokkal támasztjuk alá, hogy ha egy barátunk elhízik, a saját elhízási kockázatunk 117%-kal nő. A környezet hatását bizonyítja, hogy a Japánból Amerikába költözők körében a következő generáció elhízási kockázata 600%-kal emelkedik a megváltozott ingerkörnyezet miatt.
Saját szabályok a kondicionált éhség ellen
Hiszünk abban, hogy a manipuláció ellen tudatosan hozott, egyszerű szabályokkal lehet védekezni. A megoldás kulcsa a saját „csengőink” felismerése és az alábbi korlátozások bevezetése:
Csak asztalnál üljünk le enni, és adjuk meg az étkezésnek a teljes figyelmet. Szüntessük meg a nassolást tévénézés közben, az utcán vagy állva. Vezessünk be étkezésmentes napokat, hogy megtanuljuk: az élvezetek nem csak az ételekből fakadhatnak. Tartsuk be a 16 óra után nem eszünk szabályt, hogy elkerüljük az esti hormonális éhségcsapdát.
Valljuk, hogy ha nem hozzuk meg ezeket a tudatos döntéseket, a környezetünk akarva-akaratlanul a betegség felé fog sodorni minket.