Azzal már csenevész gyermekkoromban értetlenül szembesültem, hogy a reggeli bundáskenyér, az óvodai alma zsíroskenyérrel, a tápláló ebéd, az uzsonna és a vacsora bizony nem adatik meg mindenkinek. Véget nem érő vágyakozással hallgattam azokat a történeteket, ahol a nélkülöző családok legkisebb gyermekei sikerrel szálltak szembe a zsarnoksággal vagy a gonoszsággal.
Ez a világ nem volt más, mint az ezerarcú mesék világa. A mesékben is voltak kilátástalannak tűnő helyzetek, de megnyugvással töltött el, hogy a gonosz minden esetben elnyerte méltó büntetését, és a jók pedig a megérdemelt jutalmukat. Felnőttként már közel sem látom ilyen rózsásnak a világot.
Megálljt kell parancsolni
Sajnos sokan nem jutnak elég élelemhez, és már régen nem az egészség, hanem a profit a vezérmotívum az élelmiszerek előállításánál. Persze mindez olyan megtévesztő csomagolásban kerül elénk, hogy nem csoda, ha sokan áldozatul esnek a hamis bálványok kísértésének. Eleddig kedves, elnéző mosollyal néztem az élelmiszeripar növekvő csúsztatásait és az egymást követő trendi étkezések egyre nagyobb botorságait. Elfogadtam, hogy vannak divathullámok, és mindenki eldöntheti, hagyja-e magát a trendekkel sodortatni, vagy saját elveit követi. Azt látom, hogy a csendes szemlélődés korszakának immáron vége. Tenni kell az ételeinkbe kódolt egészségromlás és az étkezéshez köthető, egyre növekvő számban jelen lévő krónikus betegségek ellen. Sajnos nem a mesékben élünk, a valóság pedig rémisztően rideg. A legújabb javaslatok szerint már nemcsak agymosással akarnak bennünket egy profit által meghatározott irányba terelni, hanem ideológia alapon készülnek minket elzárni az egészséges táplálékoktól.
Biológiai tény, hogy az ember emésztőrendszere közel sem ideális a növények megemésztésére, mert ahhoz túl rövid. Az sem vitatható, hogy vannak olyan építőkövek az emberi szervezetben, amelyek kizárólag állati eredetű táplálékkal vehetők fel. Itt nincs mellé beszélés. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a horror mennyiségű szénhidrát, amit a nyugati civilizáció fogyaszt, mára elérte azt a szintet, mi a lakosság kétharmadát túlsúlyossá teszi, és életen át tartó krónikus betegségek özönét zúdítja a fejünkre. Ha valahol, akkor itt kellene megálljt parancsolni, mert az emberi életnél nincs fontosabb ezen a világon. Ezt szó szerint értem.
Az utolsó pillanatban
Az emberi élet ad értelmet annak a ma divatos gondolatnak is, hogy védjük a bolygónkat. Éppen azért, hogy fenntartható legyen az élet a bennünket követő generációk ezreinek. Azt, a minden logikát nélkülöző álláspontot viszont nem tudom elfogadni, hogy az emberéletek árán is védjük a bolygót. Ennek egyszerűen nincs értelme, mert ha a tervezett élelmezési elképzelések teret nyernek, akkor az emberi élet rövid lesz és szenvedésekkel teli. Ha kicsit erősnek érzik ezeket a gondolatokat, azzal egyet kell hogy értsek. Valóban kisarkítottam a helyzetet, de lássuk be, joggal aggódom.
Jómagam több mint 30 évig voltam túlsúlyos, sőt legalább 20 évig még kövér is. Orvos létemre nem foglalkoztam azzal, mi az egészséges, és mindent megettem, amiről azt éreztem, hogy finom. Feltétel nélkül hittem a médiában harsogó guruknak, és bíztam a csodaszerekben, melyekkel majd lemondások nélkül tudok javítani az egyre romló állapotomon. Mindent kipróbáltam, ami csak létezett. Az eredmény? Növekvő kilók, romló egészség. Az utolsó pillanatban vettem vissza az életem irányítását. Minden gyógyszert letettem, megszüntettem a magas vérnyomást, a cukorbetegséget, a mozgásszervi fájdalmaimat, minden gyulladásos betegségemet, miközben megszabadultam 42 kiló súlyfeleslegtől. Köszönhetem ezt annak, hogy belevetettem magam a legújabb orvosi kutatásokba.
Szakítottam az ipari élelmiszerekkel, a feldolgozott termékekkel, a szénhidrátokkal és számos ártalmas összetevővel. A tiszta forrásból származó, döntő részben állati eredetű táplálékok felé fordultam. Az eredmény vitathatatlan, és ellenőrizhető. Laborértékek, sportteljesítmény, külső megjelenés.
Elfogadhatatlan következmény
Mindezek ismeretében döbbenten olvastam, hogy az új táplálkozási elképzelések a lehető legnagyobb mértékben kívánják visszafogni az állati eredetű ételeket. Kötelező „növény napokat” iktatnak be az étkezésbe, és heti egy alkalomra akarják korlátozni a húsfogyasztást. Mindezt az állati eredetű ételek árának egekbe emelésével szándékoznak megvalósítani. A következmények elfogadhatatlanok.
Kizárólag a dúsgazdag elitszámára lesz elérhető az egészséges táplálék, míg a többiek ehetik a szuperfeldolgozott, 3D nyomtatott növényi „húsokat”, az olcsó és gazdaságosan termeszthető GMO-növényekből készült ételeket, míg a szerencsésebbek a frappánsan átnevezett lisztkukacokat. Az indoklása ennek az ideológiai agymenésnek nem más, mint a bolygó védelme, a fenntarthatóság, a mindent felülíró „zöld”-ség. Számomra ez a terv egy zöldség. Nem látok mást, mint fokozódó agymosást, negatív egészségi kockázatokat, növekvő betegszámot, és csökkenő élettartamot.
Ez ellen minden józan gondolkodású embernek és felelős szakembernek határozottan fel kell lépnie. Ha nem így teszünk, akkor könnyen lehet, hogy egy GMO, nővényi húsokból 3D nyomtatott, zabolátlan kisgömböc elszabadul, felfalja a gazdasszonyt, annak minden lányát, majd a gazdát, a plébánost, a fonóba igyekvő asszonykórust meg egy regiment katonát. Csak éppen nem jár majd arra a kis kondás, hiszen nem lesznek malacok, végképp nem falatozik szalonnát a bugylibicskájával, azaz nem lesz, ami kipukkassza a falánk gömböcöt, aki így majd akadálytalanul falja fel az egész világot. Én szerencsére nem ilyen meséken nőttem fel. Itt a vége, fuss el véle...