Szervezetünk energiát adó tüzelőanyagai

Az egészségről közérthetően Dr. Mórik Gyulával
Szervezetünk energiát adó tüzelőanyagai

Aki keresett már kétségbeesetten, közvetlenül az indulás előtti percekben lakás- vagy autókulcsot, azt kiváltképp nem nyugtatta meg a mosolygó családtagoktól érkező jótanács, miszerint „Meglesz az, ne izgulj, semmi sem vész el, legfeljebb csak átalakul.”

Fizikai törvényszerűség

Rengetegszer hallottam ezt a mondatot atomfizikus édesapámtól, aki folyamatos rosszallását fejezte ki a szobámban uralkodó rendetlenség láttán. Amikor észlelte, hogy fejvesztve rohangálok a lakásban egy-egy elveszett tárgyamat keresve, apró mosollyal az orra alatt sohasem felejtette el emlékezetembe vésni a fizika ezen egyszerű, de szerinte frappánsan nagyszerű törvényszerűségét.

Bár már évtizedek óta nem forgatom fel lélekszakadva az otthonomat ellenőrzőkönyv, szögmérő vagy éppen földrajzi atlasz után kutatva, most, az emberi szervezet energiatermelési modelljének bemutatásakor mégis ez a közmondássá szelídült fizikai törvény jutott először eszembe.

Visszarepültem az időben addig a pontig, amikor a világ megteremtetett. Lehet, hogy teremtés volt, lehet, hogy ősrobbanás, mindegy is. A két szemlélet egy területen biztosan közös álláspontot mutat. Nevezetesen, senki nem tudja, mi volt az ősrobbanás vagy a teremtés előtt. Ha a már említett fizikai törvényt igaznak fogadjuk el, akkor valaminek lennie kellett. Vagy energiának, vagy anyagnak, hiszen tudjuk, hogy ezek képesek egymásba átalakulni.

A fehérjék nem égethetők el

Ezzel a rövid kis bevezetővel meg is érkeztünk a mai témánk kellős közepébe. Egyértelműen meghatároztuk az étkezésünk egyik legfontosabb célját, ami nem más, mint az energia biztosítása a szervezetünket alkotó szervek, szövetek, sejtek sokaságának.

Az elfogyasztott ételek a tápcsatornába kerülnek, ahol már a szájüregben megkezdődik azok lebontása alkotóelemeikre. Azt korábban már megtanultuk, hogy a töltött káposztától a dobostortáig minden ételünk kizárólag háromféle makrotápanyagot tartalmazhat. Szénhidrátot, fehérjéket és zsírokat. Igen ám, de a sejtjeink, ahol a valós energiatermelés folyik, nem tudnak mindegyikből dolgozni. Teljesen logikusan járnak el. Mivel a fehérjék döntő részben építőkövek, és szükségesek a testünk fizikai jellemzőinek kialakításához, azokat nem pazarolják tüzelésre. Éppen úgy, mint ahogy az ember, aki ha építi környezetét, nem égeti el az értékes gerendákat, a bútorokat vagy a parkettát. Így a fehérjéket nem is képesek a sejtek a kis belső erőműveikben hasznosítani. Mondjuk úgy, hogy a fehérjék „éghetetlenek”, nem lesz belőlük közvetlenül energia.

Annál viszont a táplálék minden eleme értékesebb, mintsem hogy veszni hagyjuk. Az adott pillanatban fennálló belső viszonyok függvényében a fehérjét vagy zsírrá alakítja, és azt raktározza az okos rendszer, vagy szénhidráttá, azaz cukorrá formálja, és azt már gyorsan elégeti.

Zsírok és szénhidrátok

Egészen más a helyzet a szénhidrátokkal és a zsírokkal. Szinte minden sejt képes energiát előállítani mind a két makrotápanyag-típusból. Ezt úgy kell érteni, hogy minden sejt fiókjában ott lapulnak a pontos tervek egy cukortüzelésű erőmű vagy egy zsírral táplálandó energiatermelő egység megépítésére és működtetésére, azt használja, amit az étkezésünkkel biztosítunk számára.

Mind a két „tüzelőanyag” képes energiát szolgáltatni. Egy gramm szénhidrát elégetésekor megközelítőleg 4 kcal energia szabadul fel, míg a zsíroknál ez az érték 9 kcal. Jól látszik, hogy a zsírokban több energia található, így teljesen logikus lépés a szervezet részéről, hogy az életbenmaradáshoz nélkülözhetetlen energiát zsír formájában raktározza. Máris értelmet kapnak a gömbölyded formák vagy a kevésbé népszerű négy évszakos „úszógumik”. Nem zavaró esztétikai hibák, hanem túlélésünk zálogai. Nézzék ezzel a szemmel!

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért nincsenek biztonsági tartalékraktárak a szénhidrátoknak, ha azok is jelenthetnek túlélési előnyt. Vannak, de csak igen kis mennyiségben. Míg egy átlagos testalkatú ember szervezetében megközelítőleg 1700 kcal energia tárolódik szénhidrát formájában, addig ugyanezen ember zsír formájában körülbelül 100.000 kcal energiát raktároz testében. Óriási különbség, ami több kutatót is elgondolkodtatott. Az az elképzelés nyer napjainkban egyre nagyobb teret, hogy a szénhidrát egy fontos vészhelyzeti üzemanyag-tartalék. Hirtelen, rövid időre, nagy mennyiségű energia bevetését teszi lehetővé. Mégis mire jó egy ilyen „energiabomba”? Pontosan a rövid távú túlélés esélyeit javítja akkor, amikor valami támadás éri az embert. Támadhat egy szomszédos törzs, de akár egy medve is. A helyzettől függően extra energiára van szükség a harchoz vagy a meneküléshez. Erre szolgál a szénhidrát, és csak annyi van belőle a raktárakban, amenynyi elegendő egy-két óra ádáz küzdelemre vagy jó pár kilométer fejvesztett menekülésre.

Hosszú távú túlélés

A legnagyobb probléma az, hogy abban az időszakban, amikor a mai ember genetikai állománya kialakult, nem igazán állt rendelkezésre tartósan, említésre méltó mennyiségű szénhidrát az elérhető ételekben, míg a mindennapi betevő bővelkedett zsírokban. Így aztán az emberi szervezetben kialakult az a képesség, hogy a hosszú távú túlélést a zsírokra, míg a vészhelyzetek elhárítását a szénhidrátokra alapozza. Ennek, a korábban kiemelten hatékony működésnek, a mai élelmezési viszonyaink mellett számos hátrányos következménye van, de erről már csak a következő héten tudunk értekezni.

Most indulnom kell, de sajnos nincs sehol a garázskapu távirányítója, pedig tisztán emlékszem, hogy az asztalon hagytam tegnap este. Erre van a wifi, meg az okostelefon mint vészhelyzeti megoldás, majd azzal nyitom a garázst. A mobiltelefont éppen nem találom, de majd hívom a vezetékesről. Mivel már nincs forgalomban a fütyülős kulcstartó, így a kocsikulcs megtalálása is időrabló feladat. Végre minden együtt, beugrom az autóba, indítok. Azaz csak indítanék, mert valahogy lemerült az akkumulátor. Mindennek vége, elkéstem...

Kész szerencse, hogy „ósdi” genetikai állományunk ellenére az emberi szervezet működése közel sem olyan bonyolult, mint a mindennapi életünk a modern technika korszakában.

Orvosi konzultációra az alábbi linken tud jelentkezni:
https://www.sisvitalis.hu/jelentkezes

Forrás, szerző
Forrás: Kelet-Magyarország napilap
Szerző: Dr. Mórik Gyula