Így kezdődött...

Avagy, hol vannak az orvosi felelősség határai
Így kezdődött...

Pár hónappal korábban az alább csatolt e-mailt kaptam egyik betegemtől. Tudom, hogy egy picit hosszú, de olvassa el figyelmesen, megéri! Nyílt levélben adott válaszomat is megtalálja, közvetlenül Imre levele után. Egy őszinte beteg hatására is kezdődhetnek nagyon értékes, sokakat segítő dolgok.

Dr. Mórik Gyula

 

 

 

Tisztelt Doktor Úr!

A közelmúltban magam is olvastam betegségem történetét az orvoscsoport Facebook oldalán. Azt hiszem, korábban nem is láttam még saját problémámat ennyire összefoglalva. Az állapotomban elért javulás számomra hatalmas ajándék, és csak azt tudom ismételni, amit korábban talán már százszor is mondtam: Köszönöm.

Az írás egyik mondata viszont elgondolkodtatott.

„Azt csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ha a beteg hajlandó lenne a közel 40 kg súlyfeleslegétől megszabadulni, további hosszú éveket nyerne az életéhez.”

Ön is pontosan tudja, hogy betegségem alatt megtanultam a leckét, és minden tanácsát megfogadom. Akaraterőmnek köszönhetően egyik napról a másikra mondtam le a cigarettáról és az alkalmi alkoholfogyasztásról is.

Tisztában vagyok azzal, hogy fogynom kellene. Higgye el megpróbáltam, nem is egyszer. Ebben a dologban viszont nem vagyok sikeres. Rengeteg hatásosnak mondott módszert és táplálék kiegészítőt kipróbáltam. Nem vezettek sehova. Ráadásul, sokszor az egyik módszer éppen az ellenkezőjét kívánta tőlem, mint az azt megelőző.

Tanácstalan vagyok. Azt viszont érzem, hogy nagyon nagy súlyt cipelek feleslegesen. Szeretnék tenni ellene, de sajnos ez egyedül nem megy.

Eszembe jutott az a beszélgetésünk, amikor a balesete után felszedett súlyos tíz kilóiról, és azok Önre gyakorolt negatív hatásáról beszélt. Minden tiszteletem mellett, kizárólag objektív megállapítás, hogy ezek a plusz kilók a mai napig megvannak.

Arra gondoltam együtt talán könnyebb lenne fogyni. Nem segítene nekem a fogyásban? Ön tudja mi hatékony, mi egészséges, és mi nem. Ezt megmondaná nekem is, és akkor lehetne egy versenyt hirdetni. Aki többet fogy és gyorsabban, az nyer. Ez ösztönző lenne mindkettőnknek.

Bízom benne, nem veszi tolakodásnak vagy sértőnek a felvetést. Kétségbeesetten keresek megoldásokat a kilók elleni kilátástalan harcban, mert nagyon szeretném megélni azokat a „további hosszú éveket”, amiről a cikkében is írt.

Üdvözlettel:
Pápa Imre

 

Nyílt levélben válaszoltam Imre felvetésére, ami, amint látni fogják, nagyon komolyan elgondolkodtatott. Talán egy orvostól szokatlan egy ennyire őszinte levél, de végiggondolva mindazt amit ez a levél képvisel, mint felelős orvosnak nem nagyon maradt más választásom, hiszen emberek ezreinek segít mindaz, ami ebben a válaszban meghirdetésre kerül. Segíteni pedig minden orvos kötelessége.

 

Kedves Imre!

Sokat gondolkodtam mit is válaszoljak soraira. Azt, hogy van benne igazság egy pillanatra sem vontam kétségbe, de azt, hogy ez engem kötelez-e valamire, nos, azt már igencsak.

Be kell látnom, mi orvosok is gyarló emberek vagyunk. Mindenki beszéljen csak a saját nevében, szóval, én vállalom, gyarló ember vagyok. Naponta kérek olyan dolgokat a betegektől, amit magam nem vagyok képes megtenni.

Sokszor azt is a szememre lehetne vetni, hogy vannak olyan egészség-megőrzési területek, ahol bizony bort iszok és vizet prédikálok. Erre persze, egy másik közmondással, úgy válaszolhatnék, hogy „Cipésznek a cipője, orvosnak az egészsége csapnivaló”, csakhogy a gyógyítás területén nem a jó szóforgatók érnek el kiemelkedő eredményeket.

Így aztán félre is teszem a szépen koreografált kifogásaimat és pár percre szembenézek a valósággal. Mi az orvos feladata, meddig terjed a felelőssége? Már írnám is az önfelmentő sorokat bizonyos feladatok, és főleg a felelősség alól, amikor előző mondatomra nézek.

Pár percig a valóság! Ám legyen.

Egy orvos szakmai tudása közel sem minden. Nagyon fontos, de nem miden! Legalább ilyen fontos a személyisége és a hitelessége.

Időzzünk el kicsit a hitelesség kérdése mellett. Hogyan lehetek hiteles egy beteg szemében, a testsúlyfelesleg borzalmas negatív hatásáról tartott kiselőadásommal, ha közben magam is legalább 40 kg súlyfelesleget cipelek? A válasz egyszerű, sehogyan!

Ergo a beteg elengedi a füle mellett a hasznos tanácsokat, hiszen ha ez olyan fontos lenne, akkor ha valaki, hát az orvos biztosan odafigyelne rá.

Következményként továbbra sem figyel az étkezésére és a javasolt rendszeres testmozgásra. Túlsúlya jó esetben változatlan marad, rosszabban még növekszik is. Innen csak pár lépés az egyre súlyosabb tünetek megjelenése, az egészségi állapot folyamatos romlása, majd az idő előtt bekövetkező vagy a hirtelen elhalálozás.

Ez pedig már komolyan felveti az orvos felelősségét. Persze nem jogi, de erkölcsi értelemben mindenképpen.

Igen is joggal várja el az ember, hogy a rendőr legyen becsületes, a pap higgyen istenben, az orvos pedig adjon olyan tanácsokat a betegének, amit saját maga is megfogad.

Ezen a ponton döntök is. Elfogadom a kihívását! Tovább megyek, amennyiben Ön is hozzájárul, ezt a privát, orvos - betege „versengést” nyilvánossá teszem azzal, hogy a Sis Vitalis Facebook oldalán létrehozok egy csoportot „Fogyjon Orvosával” néven, minden csatlakozni szándékozó sorstársunknak.

Habár a versenyszellem inspiráló ereje az, amit ki szeretne használni, én mégis kiemelten fontosnak tartom ezt az egész kihívást abba a mederbe terelni, ami nem őrült versengést és egészségromlást, hanem egy mindenki számára hatalmas lehetőséget teremt az egészségesebb életre. Nem fogyási versenyt fogadok el, hanem együttműködést, példamutatást, valódi orvosi segítséget ajánlok. A versenyt mindenki maga vívja, a saját kilóival.

Tisztelettel:

Dr. Mórik Gyula

 

 

A Facebook csoport létrejött, bárki csatlakozhat, akinek a céljai hasonlóak. Elkezdődött a közös munka, vagy ha úgy jobban hangzik, a NAGY VERSENY.

 

Forrás, szerző
Szerző:
Dr. Mórik Gyula